Idézetek tárháza - Mirjam o

Gondolatok az emberi szívben tátongó ürességről…

 

Tartalom:

 

Balczó András (8.)

Bor Ambrus (1.)

Gass, Bob (2.)

LaHaye, Tim (4.)

Pace, Ernest James (9.)
Pascal, Blaise (3.)

Visky Júlia (5.)

Weil, Somone (7.)

Young, W.M. Paul (6.)

 

 

 

9.

Ernest James Pace:

Minden ember szívében űr van. Ezt az űrt igyekszik valamilyen módon betölteni. Ezért kiáltott fel Augusztinusz: "Nem nyugszik lelkem, míg Benned békét nem talál".
Ha ezt a tátongó űrt nem az élő Isten tölti be, akkor gondoskodik a lélek, hogy valaki más, vagy valami más, egy bálvány töltse be. Nincs azért egyetlen ember sem a földön, akinek ne lenne "istene".
Ezt láthatjuk a történelem folyamán. Még a legegyszerűbb népek is választottak vagy csináltak maguknak valamilyen "istent", aki előtt meghajoltak; segítséget, védelmet kértek tőle.
Ezért van sok isten és sok út. Mindegyik hisz saját istenében, hódol neki és imádja azt. Még a kultúra és technika is lehet istenné.

(…)

Isten gondoskodott róla, hogy a bűn állapotában élő ember megismerje azt, ami Őfelőle megismerhető, ezért belehelyezte az ember szívébe a lelkiismeretet. A lelkiismeret együtt-ismerés Istennel, s ebben jelentette és jelenti meg mindig magát Isten.

Forrás:

Ernest James Pace:

Evangéliumi beszélő képek, Evangéliumi Kiadó, 2001, Budapest

Dr. Ernest James Pace

(1880 – 1946)

bibliai tanár és illusztrátor

 

8.

Balczó András:

„Ma Magyarország vergődik az Isten-nélküliség csapdájában. Erre megoldás Jézus kiiktatásával nincsen. Az Isten nélküli lét olyan, mint a lakodalom gyászzenével. Ezért én az Istennek hálával tartozom, hogy lehetőséget teremt számomra arra, hogy elmenjek és tőlem telhető módon elmondjam: hol találtam meg azt az állapotot, amely után mindannyian vágyódunk. Nem tudjuk, hogy az milyen, csak akkor, ha belekerülünk, és soha nem akkor kerülünk bele, amikor, és ahogyan elképzeltük. A vágyva vágyott állapot megtapasztalásának van egy elengedhetetlen feltétele. Ez a belátás: csalódtam magamban, kevesebb vagyok, mint gondoltam. Valahogy így alakulnak a dolgok, amikor az emberre az alázat rászakad. S amint az alázat megjelenik, akkor a büszkeség, ami szigetelőanyag, eltűnik az Isten és ember közül. És az Isten meg tudja érinteni az embert. Ez az érintés azt jelenti, hogy megérkezett. Tudja, hogy ezt az állapotot kereste egész életében. Nem a siker adja meg, ezt, hanem valami, amit az ember a lényegéből felad: a büszkeséget és a gőgöt, meg azt a felfogást, hogy nekem jár ez és ez a siker. És amikor megtörténik a vágyva vágyott célról való lemondás, a lemondás pillanata az, amikor a menny és a föld találkozik. Az ember belekerül egy olyan állapotba, amiről érzi, hogy ezt kereste. Ez az, megvan! Erről a pillanatról lehet azt mondani, hogy a lélek násza. Találkozás az Istennel. Ez a belátás az alkalmasság állapotába emeli az embert. Mi az, hogy belátás? Belátom, hogy kevesebb vagyok. Nem vagyok jó. Nem vagyok jogosult, nem az én jogos jussom egy aranyérem például az olimpián. Nem vidám belátás ez, de ettől kezdve az Isten átveszi az irányítást. Olyan, mint amikor egy révkalauz a Panama-csatorna bejáratánál átveszi a hajó irányítását, és a kapitány pedig elmehet kávézni vagy szundikálhat egy jót. Na, én így vagyok, úgy látom, hogy valami felelősséget átvett rólam a Teremtő és megadja azt, hogy mehetek és örömhírt mondhatok az embereknek: „Ne add fel a reményt, hisz van megoldás.” Nem a sikerre van az embernek szüksége, hanem erre az állapotra, amire Jézus azt mondja: „Elközelgetett a Mennyeknek Országa.” Erre az alkalmassági állapotra, minden ember eljuthat, és akkor, amit tud, azt hozza is a versenyben. De akkor már nem érdekli az embert például a vívásnál, hogy adja-e vagy kapja a találatot. A szeretetnek valami állapotszerű átélése lesz úrrá az emberen, ez valami öröm, valami addig elképzelhetetlen többletállapot. Egy gyönyörű ének szövege így hangzik: „Megtörve és üresen adom magam neki, hogy újjá ő teremtsen, az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem az Úrnak átadom, ő hordja minden terhem, eltörli bánatom. Eltörli bánatom.” Az ember ízelítőt kapott abból, amiben részünk lehet halálunk után, ha kötődünk ahhoz a Jézushoz, aki azt mondja: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”.

Forrás:

MOB, 2016.08.29. Jocha Károly, sportújságíró

Balczó András

(1938. augusztus 16. - )

a Nemzet Sportolója, háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó

 

7.

Simone Weil

„Minden bűn az ürességtől való menekülésre tett kísérlet.”

Forrás:

Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés

Fordította: Pilinszky János

Simone Weil

(1909. február 3. – 1943. augusztus 24.)

zsidó származású francia írónő, filozófus

 

6.

W. M. Paul Young

„A bukott ember olyan dolgok köré építi fel az életét, amelyek jónak látszanak számára, de ezek sem meg nem elégítik, sem meg nem szabadítják. Az emberek rabjai a hatalomnak, illetve a hatalom által felkínált biztonság illúziójának.

Mennyire gyötrő a veszteség és üresség érzete, amikor végre elérjük, amiről azt hittük, hogy majd betölt bennünket, és rájövünk, hogy ez még sincs így.  Talán szívesebben ragaszkodunk a felkínált illúziókhoz, semmint megragadjuk és megfejtsük az igazságot. Mennyire szomorú és kétségbeejtő.”

WM. Paul Young: A viskó – napról napra – üzenetek az év minden napjára, Immanuel Alapítvány, 2013, május 29.

Fordította: Géczi Károly és Kriszt Éva

William M. Paul Young

(1955. május 11. - )

kanadai író

5.

Visky Júlia

 

„Amikor az Istent elhagyta az ember, akkor a

szeretetet is elhagyta. Ezért képtelen boldogan

élni. Ezt az elveszett szeretetet keresi, és ha

nem találja meg, be nem vallott nyomorúságában

pótolni igyekszik az űrt. Amit hiányként magában

hordoz, azt mással akarja helyettesíteni. A

pótszerek egész raja veszi körül: alkohol, pénz,

szenvedélyek, élvezetek, mámor, amelyek mind

illúziónak bizonyulnak, az embert kielégíteni nem

tudják, mert az embernek nem valami hiányzik az

életéből, hanem valaki. Maga a szeretet, az

Isten. Az ember éltető elemét hagyta el, amikor

az Istent elhagyta. Láttál-e már halat

szárazon? Még lélegzik, kapkod levegő után, egy

darabig még kínlódik, míg végül kimúlik. Ez az

ember sorsa is. Előbb, vagy utóbb, öregen, vagy

fiatalon megfúl szeretet hiányában. Isten az

embernek nem ezt a sorsot szánta. Ha kiestünk

éltető elemünkből, vissza lehet kerülni oda

ismét….

Vágyakozol-e rá, vagy a további fuldoklást

választod? Ez nem csak a te vágyad, Isten is

erre vágyik. Az embernek hiányzik a szeretet,

Isten maga, Istennek is hiányzik az ember.

Szíve cseng utánad. Ha találkozik ez a két vágy:

Isten vágya az ember után és ember vágya az

Isten után, megtörténik a szabadulás: az Isten

szeretetébe visszakerül az ember.”

Részlet: Visky Júlia: Három kereszt című

könyvéből, Koinónia, Kolozsvár, 2007. 35.-36. o.

4.

Tim LaHaye:

„A legtöbb depressziós ember nem tudja, hogy nyomorúsága arra vezethető vissza, hogy Istennek nincs helye az életében, és ezért ki van szolgáltatva egy sereg értelmi, érzelmi és testi zavarnak, sőt betegségnek is. Úgy tűnik mindegy, hogy Istent tudatosan utasítják-e el, vagy egyszerűen csak semmibe veszik. Noha olthatatlan vágy van bennük, valójában Isten után, nem ismerik az erőforrást, amelynek segítségével megküzdhetnének énközpontú döntéseik következményeiként előálló problémáikkal….
minden emberben ott van ez az üresség. Korlátozott ideig ugyan lehet boldog az ember, de nem képes az maradni, amíg ezt a szellemi űrt magában hordozza. Nem tapasztal maradandó örömet, és nincs abban a helyzetben, hogy gyengeségeit legyőzze.
Isten felelete minden ember belső ürességére Jézus Krisztus, aki azt mondta: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Ján 10:10)
Ez a túláradó élet Jézus Krisztusban nem csak betölti az ember belső ürességét, hanem ahhoz is erőt ad, hogy legyőzze a depressziót és más pszichikai problémákat. (…)
Bárki, aki tudatára ébred belső ürességének és Isten akarata elleni lázadásának, behívhatja őt az életébe. Krisztus nem erőszakkal lép be, csak akkor jön, ha hívják. De akkor az ember szellemileg megelevenedik. Fogékony lesz Isten iránt és megerősödik az a képessége, hogy megküzdjön élete minden problémájával, így a depresszióval is.”
Forrás:
Tim LaHaye: Kivezető út a depresszióból, Evangéliumi Kiadó, 58-60. o.

3.

Blaise Pascal:
„Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva.”
Idézi:

John Maisel - Isten-e Jézus? Második kiadás, 89. o. Fordította: Szűcs Attila

Blaise Pascal

(1623. június 19. - 1662. augusztus 19.)

francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus

2.

Bob Gass:

„Semmi sincs, ami be tudná tölteni az emberi szívben tátongó ürességet, csak Isten. Nincs más megoldás a háborúkra, előítéletekre és igazságtalanságokra; csak Isten. Nincs semmilyen kielégülés, amely csillapítani tudná az emberi test sóvárgását, csak Isten. Nem ad igazi gyógyulást a megtört szívűeknek, a magányosoknak és a kétségbeesetteknek, csak Isten. Nincs más fordulópont, amely kiszabadíthatná az embert züllöttségéből, csak Isten. Nincs más szabadulás függőségből, bánatból, csak Isten.”
Bob Gass: Győzelem a függőség felett,18. o.

1.

Bor Ambrus:
„Az emberekben helye van a hitnek, a meggyőződésnek, nem élhet ezek nélkül. Az ember szüntelenül kutat valami után, amivel a benne lévő űrt kitöltheti.”
Forrás:

Bor Ambrus, Világfutók, Magvető Kiadó, 292-293. o.

Bor Ambrus

(1921. október 31. - 1995. május 18.)

magyar író és műfordító