Vívódás,Bölcselkedés (5)
Tartalom
Kosztolányi Dezső (4.)
Mikszáth Kálmán (5.)
Petőfi Sándor (3.)
Vajda János (1.)
Voltaire (2.)
5.
Mikszáth Kálmán
„Semmi, még a pénz se fogy oly villámgyorsan, mint a tisztelet és tekintély, ha egyszer az ember költeni kezd belőle.”
Forrás:
Az én jeles mondatom - Mikszáth Kálmán füveskönyve, Lazi Kiadó, 2005, 27.o.
Mikszáth Kálmán
(1847. jan.16.-1910.máj.28.)
író, országgyűlési képviselő
4.
Kosztolányi Dezső:
„De néha megállok az éjen,
Gyötrődve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.”
Forrás:
Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal
Nyugat, 1917. 1. szám
Kosztolányi Dezső
(1885. március 29. – 1936. november 3.)
magyar író, költő, műfordító, újságíró
3.
Petőfi Sándor
„Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idők óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe száll?
Megírta évmiljók előtt
A sors, mi fog történni majd?
Vagy a történet gálya, mit
A véletlen fuvalma hajt?
Egy-e a lélek és a test?
Honnan jövénk, hová megyünk?
Elalszik-e a sírba’, vagy
Új lángra lobban életünk?“
Bölcselkedés és bölcsesség (Koltó, 1847.október) Részlet
Petőfi Sándor
1823. január 1. - 1849. július 31.
költő, forradalmár
2.
Voltaire
"Muszáj bevallani - hogy létezik - a rosszat.
Az eredete még egészen titokzatos,
A jó szerzőjétől származna tán a rossz?...
De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki
Egyfelől fiait kegyelmében füröszti,
Másik kezével a rosszat zúdítja le?
Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?
Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,
De máshonnan se - mert minden belőle lett.
És mégis létezik - ó fájdalom - a rossz.
Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!"
Voltaire: Vers a lisszaboni földrengésről,
avagy annak az elvnek a vizsgálata, hogy minden jól van című költemény (részlet),
1756, Fordította: Petri György)
Voltaire
eredeti nevén François-Marie Arouet
(1694. november 21. - 1778. május 30.)
francia író, költő, filozófus
1.
Vajda János:
„Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Ezért születünk hát, ez az életi cél?
Csak eddig a pálya, semmit se tovább,
Vagy itten az ember csak öltözik át?
Mi itten örök: a halál-e vagy a lét?
Hol itten a kezdet, hol és van-e vég?
Mi itt a csalódás, hol itten az álom,
Vajh innen-e, avvagy túl a határon?
(…)
Sírhalmot ölelve az anya zokog.
- Majd kigyul a csillag, kisüt a hold.
S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:
Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!”
Őszi tájék 1878
Vajda János
(1827. május 7. – 1879. január 17.)
magyar költő, hírlapíró
Menü
Oldalelemek
Keresés a honlapon |
Üzenőfal |